Testreszabások a Body-Boxban

Messmethode-TSI-Biotrak

Résztvevő tipikus tisztatéri ruházatban az A-/B-zónákban

Résztvevő fehérneműben

Résztvevő a tisztatéri overálban és szájmaszkban.

Mérőberendezés Body-Box Biotrak-kal.

Mennyiség részecskék és kórokozók méret szerint m³-ként (becsült érték)

Az ember általában tiszta környezetben továbbra is a legnagyobb szennyezőforrások közé tartozik – függetlenül attól, hogy kizárólag ellenőrzött részekről vagy mikrobiológiailag kontrollált zónákról van szó. Ezért a tisztatéri ruházatnak döntő védelmi szerepe van, hogy megvédje a tisztatér folyamatait a személytől és személyes ruházatától eredő szennyeződésektől, amit egy igen kiterjedt, 2010-es évben végzett tanulmány is bizonyított, melyet egy ún. Body-Boxban végeztek. Az eredmények (hány részecskét bocsát ki átlagosan egy munkatárs a viselt ruházat és a mozgás mértékétől függően percenként) az 1. táblázatban összegzett. A mikrobiológiai szempontból valószínűleg következő kérdés, „Lehet-e ezekből a számokból következtetni a lehetséges kórokozó számokra?” akkor még nem volt megválaszolható mérési eredményekkel. Bár néhány publikáció létezik, mely elméletben összefüggést vázol fel, ilyen mérési eredményekkel azonban eddig nem rendelkeztek a részecskekibocsátás méréséhez hasonló tanulmányok. Ezt a feladatot vállalta magára a Dastex, és 2014-ben egy ehhez hasonló tanulmányt végzett, ismét a Body-Box mérési módszerrel.

A legutóbbi tanulmány megvalósíthatóságának kulcsa egy új mérőeszköz, a TSI-től származó BIOTRAK® 9510-BD bemutatása volt. Ennek a számlálónak a segítségével lehetőség nyílt a levegőben szálló kórokozók mennyiségi mérésére és értékelésére. A számláló működését az „1. magyarázat” dobozban részletesen ismertetik. Érdekesség, hogy a BIOTRAK segítségével nemcsak a levegőben szálló kórokozók mennyisége mérhető, hanem egyidejűleg a levegőben lévő részecskés szennyeződések is. Ezáltal meg lehet különböztetni az életképes és nem életképes szennyeződéseket. Egy érdekes kérdés, ami ebből adódott, „Van-e közvetlen korreláció a személy által kibocsátott részecskeszennyeződés és a személytől származó kórokozók között?”, vagyis egyfajta átváltási tényező.

Tanulmányterv:

Egyszerűen összefoglalva, a Body-Box mérési módszer így írható le: Egy nagyon korlátozott környezetben (kb. 1,20 x 1,20 x 2,40 m) rendkívül tiszta körülmények uralkodnak, a Body-Box szerkezetének köszönhetően (teljes felületű FFU mennyezet és egy speciális padló kialakítás, amely szinte turbulencia mentes légáramlást biztosít). A Body-Box mérési módszerének részletes leírását a „Egy tesztmódszer a próbapadon” című szaklapban (ReinRaumTechnik 2/2004 - GIT Verlag) találjuk, ahol részletesen ismertetik. Mielőtt a tényleges mérések elkezdődnének, a Body-Box „üres állapotban” működik, azaz személyek nélkül. Rövid idő alatt olyan környezeti feltételeket hoznak létre, amelyek megfelelnek az ISO3 / ISO4 (ISO 14644-1) levegőtisztasági osztályoknak. Az egyes mérési sorozatok előtt végzett nullmérések igazolják a magas levegőtisztasági osztályokat. Amikor egy személy belép a Body-Boxba, akkor minden mérhető levegőben lévő szennyeződés valószínűleg az adott személytől és ruházatától származik. Továbbá az egyik kihívás a mikrobiológiai szennyeződések mérésében az volt, hogy a mérési sorozatok előtt, a Body-Boxon belül, valamint a visszafúvó levegőcsatornában, egészen a mérőhelyekig steril környezetet alakítsanak ki, hogy a kereszt-szennyezéseket és a mérési pontatlanságokat minimalizálják. Ennek érdekében UVC-lámpákat szereltek be a mérőrendszer különböző pontjaira. A steril tisztatéri ruházatú mérési sorozatok előtt a mérőterületet több percig UVC-fénnyel sugározták, így nagy felületi fertőtlenítést értek el – még olyan helyeken is, ahol normál felmosószerek nem érnének el. Annak biztosítására, hogy a UVC-fényes fertőtlenítés sikeres volt, minden mérés előtt elvégeztek egy ún. nullmérést is. Ez azt jelentette, hogy a számláló segítségével hosszabb időn keresztül mérték a légáramlást, és igazolták, hogy mielőtt egy személy belépett a Body-Boxba, nem volt mikrobiológiai szennyeződés a mérési környezetben.

A tanulmányhoz három egységes ruházati rendszert határoztak meg, amelyeket ismételten teszteltek. A hosszú évek tapasztalatára alapozva minden személy és ruházati rendszer esetében legalább 10 ismétlő mérés volt kijelölve. Nemcsak az egyes személyek különböző mennyiségű részecskét és/vagy kórokozót bocsátanak ki, hanem ugyanazon személy által kibocsátott szennyeződések szóródási tartománya is igen nagy. Ezért célszerű minél több ismétlést végezni ugyanazon személy és ruházati rendszer esetében, hogy megbízható átlagértéket kapjunk. Mindezek ellenére a mérési eredmények szórása továbbra is rendkívül magas. Ezért a későbbi értelmezés során ezt figyelembe kell venni. A Body-Box mérési eredményekkel nem lehet „pontossan” meghatározni az abszolút értékeket, inkább megalapozott becsléseket lehet tenni.

Mit vizsgáltak?

Három jellemző ruházati rendszert hasonlítottak össze. Kezdetben a mindennapi utcai ruházatot vizsgálták, melyet a tisztatéri ruházat szimulálására tiszta pamut joggingruhával modelleztek – hogy reprodukálható ruházati rendszert (alapmérésekhez) kapjanak. Második rendszerként a „tisztatéri köpeny plusz vlies sapka plusz tisztatéri cipő” kombinációt elemezték a pamut jogging fölött. A harmadik rendszer a tisztatérbe alkalmas közbenső ruházatból állt (két különböző anyagból, mindegyik szintetikus szálakból készült), valamint a felső ruházat, mely egy tisztatéri szövetből készült, amit gyakran alkalmaznak A/B területeken (egy háromrészes – teljes védőruha sapkával, overallnal és overálstiefellel). Ezt a harmadik ruházati rendszert steril nitrilhandszerekkel, steril egyszer használatos szájmaszkkal és védőszemüveggel egészítették ki, hogy sehol sem maradjon nyitott emberi bőr.

A Body-Boxba lépés után minden résztvevő öt percet kapott az akklimatizációra. Ez idő alatt nem mértek szennyeződéseket, még akkor sem, ha a belépéskor külső szennyeződések kerültek volna a rendszerbe. Az öt perc elteltével különböző mozgási állapotokban, 30-30 perces mérési ciklusokat végeztek. Változatosan szimuláltak könnyű járást, illetve lehetőleg nyugodt helyben állást. Az eredményeket értékelték: „állva” és „járva”. A magas szórás miatt minden résztvevő és ruházati változat esetében legalább tíz ismétlő mérés volt kijelölve. A folyamatos levegőellátás (az FFU-n keresztül) és a mérő térfogat (egy részecskeszámláló jelenleg csak 28 liter/perc mérésére képes) miatt az eredményeket a végén a tényleges részecske- és kórokozó mennyiségre, m³ levegőre vonatkozóan extrapolálták.

Eredmények:

Hasonlóan a 2010-es tanulmányhoz (amely kizárólag levegőben szálló részecskeszennyeződéseket vizsgált), itt is nyilvánvaló, hogy a mindennapi pamutruházat, a köpeny plusz vlies sapka és a harmadik változat, az overall, teljes védőruha sapkával és overálstiefellel, közötti különbségek kiemelkedőek. Még egyszer nyilvánvalóvá válik, hogy a személy továbbra is a legnagyobb szennyezőforrás a tisztatérben, mind részecskés, mind mikrobiológiai szempontból. A mai tisztatéri ruházati rendszerek hatékonysága egyértelműen bizonyított – 1 µm-nél vagy nagyobb kórokozók esetén a kezdeti szinthez képest kb. 1%-ra, míg 5 µm vagy nagyobb kórokozók esetén akár 0,3%-ra csökkentve. Az eredmények ugyanakkor azt is mutatják, hogy még a legjobb tisztatéri ruházat alkalmazása mellett sem lehet 100%-os védelmet vagy teljes mikrobiológiai szennyeződés visszatartást garantálni.

A részecskeszennyeződések észlelésekor, melyeket a résztvevők különböző ruházati rendszerei okoztak, két dolog tűnt ki:

1. Nyilvánvaló, hogy azok a személyek, akik magas részecskeszennyeződést mutatnak, valószínűleg sok mikrobiológiai szennyeződést is bocsátanak ki közvetlen környezetükbe.

2. Egyelőre nem lehet egyértelműen kimutatni közvetlen összefüggést a mérési eredmények alapján.

Az eredmények értelmezése:

Mivel ezen a területen eddig nem végeztek ilyen mérési módszerrel vizsgálatokat, összehasonlítás más tanulmányok eredményeivel nem lehetséges. Empirikusan azonban igazolták, hogy a magas részecskekibocsátás összefügg a mikrobiológiai szennyeződések magasabb szintjével. Ugyancsak megerősítették egy megfelelő tisztatéri ruházati rendszer jó hatékonyságát. Egy érdekes kérdés, amit a mérési eredmények alapján fel lehet vetni, az: „Hogyan értékelhetők a mérési eredmények a különböző gyógyszergyári monitorozási adatokhoz képest, amelyek általában jóval alacsonyabb kórokozó számokat mutatnak?” A különböző mérési módszerek nyilvánvalóan befolyásoló tényezők lehetnek.