Szabványok az érzékeléshez steril környezetben

Steril gyógyszerek és orvostechnikai eszközök kontaminációmentesen legyenek csomagolva, az alkatrészek sterilizálására vonatkozó követelményeket az EU-GMP irányelv szabályozza. A sterilizálási kötelezettség az 2024. augusztus végével frissített 1. melléklet szerint nemcsak közvetlenül és közvetetten a termékkel érintkező részeket érinti, hanem minden olyan alkatrészt, amely „First-Air- megszakítónak” minősül – például érzékelőket vagy tükrözőket, amelyek a steril alkatrészek felett helyezkednek el. Az érzékelő típusától függően különböző kihívások és lehetőségek adódnak a gyógyszeripari gyártásban és csomagolásban való alkalmazásuk során.

Szigorított követelmények

A steril gyógyszerek gyártására és csomagolására szigorú követelmények vonatkoznak, mivel még a kis hibák is veszélyeztethetik a betegek biztonságát. Az EU-GMP irányelv „Steril gyógyszerek gyártására vonatkozó irányelv” 1. mellékletének jelenlegi felülvizsgálatával ezek a követelmények ismét jelentősen szigorodnak. Az 1. melléklet első alkalommal említi a „First Air” megszakítónak minősülő részek sterilizálását: a szűrt levegőt folyamatosan kell az gyógyszergyártási termékhez és a termékkel érintkező gépi alkatrészekhez juttatni, mivel minden megszakítás a levegőáramban kontaminációs kockázatot jelenthet. Azokat az alkatrészeket, amelyek megszakítják a levegőáramot, el kell távolítani vagy – ha ez nem lehetséges – úgy kell kialakítani, hogy sterilizálhatók legyenek. Korábban elegendő volt az érzékelők és tükrözők felületi tisztítása, például fertőtlenítőszerekkel vagy H₂O₂ gőzzel (hidrogén-peroxid gőz; Vaporized Hydrogen Peroxide, VHP). Az „Steril gyógyszerek gyártására vonatkozó irányelv” megköveteli, hogy ezek az alkatrészek is validált, penetráló sterilizálási eljárásokkal legyenek kezelve (például autoklávozás). Ez megnöveli a technológiai, dokumentációs és ellenőrzési terheket. Ez a technológiai jelentés ismerteti a hatásokat az érzékelésre és azt, hogyan valósíthatják meg a vállalatok az új előírásokat a gyakorlatban.

1. melléklet: Fontos változások áttekintése

1. A sterilizálás szigorúbbá váltA „Sterilizálás” fogalma szűkebb értelmet nyert: nem minden fertőtlenítés vagy dekontamináció számít sterilizálásnak. Ehelyett steril eljárások szükségesek (nem lehet kimutatni élő mikroorganizmusokat). Közvetlen és First-Air- megszakítónak minősülő érintkező részek esetében: azokat ugyanúgy kell kezelni, mint a közvetlen részeket, ha azok a kritikus steril környezet részei.

2. Kötelező penetráló sterilizálás minden érintkező részenNemcsak közvetlenül és közvetetten a termékkel érintkező részeket kell sterilizálni. Újdonság: ez most már a First-Air- megszakítónak minősülő érintkező részekre is vonatkozik. Ezek közvetett érintkező részek, amelyek megszakíthatják a levegőáramot – ide tartoznak a steril alkatrészek feletti részek, például érzékelők. Kivétel lehetséges, ha a szennyezésellenőrzési stratégia (Contamination Control Strategy, CCS) keretében végzett kockázatelemzés igazolja, hogy a tisztítás vagy dekontamináció elegendő, és nincs kontaminációs kockázat.

3. Magasabb követelmények a sterilizálási módszerrel szembenA sterilizálásnak validáltnak kell lennie. Közvetlen és közvetetten érintkező részek esetében: a módszernek egyenértékűnek kell lennie a közvetlen részekre elfogadott módszerekkel – például penetráló sterilizálási eljárások, mint autoklávozás, nedves vagy száraz hő, gamma sugárzás vagy etilén-oxid alkalmazásával. A közvetlen és közvetett érintkező részeket, valamint a First Air- megszakítónak minősülő alkatrészeket a 1. melléklet „kritikus felületeknek” („critical surfaces”) minősíti, és sterilizálni kell őket. Felületi dekontamináció, VHP-alapú eljárások vagy gőzös fertőtlenítés csak akkor megengedett, ha bizonyíték vagy kockázatelemzés igazolja, hogy ezek az eljárások elegendőek. A VHP-alapú eljárások általában dekontaminációnak számítanak, nem sterilizálásnak, különösen zárt vagy nehezen hozzáférhető felületeken.

4. Átfogóbb kockázatelemzés és dokumentációSzükséges dokumentálni, miért és hogyan sterilizálják a közvetett érintkező részeket. A kockázatbecslésnek meg kell mutatnia, hogy mennyire kritikus a kapcsolat, és milyen hatással van a termék sterilitására. Emellett nőnek az ellenőrzési és monitorozási követelmények – különösen karbantartás vagy javítás esetén.

Kontaminációellenőrzési stratégia szükségessége

2024. augusztusától hatályos az EU-GMP irányelv 1. mellékletének végleges változata, amely első alkalommal írja elő a komplex kontaminációellenőrzési stratégiát (Contamination Control Strategy, CCS), amely minden gyártási területet magában foglal – az alapanyagoktól a csomagolásig. Ez egy olyan dokumentum, amely az összes kontaminációs kockázatot átfogóan és kockázatalapúan vizsgálja. A vállalatoknak fel kell mérniük, mekkora a kockázata annak, hogy egy alkatrész – még közvetlen termékérintkezés nélkül is – kontaminációt okozhat. A kockázatértékelés alapján vagy validált sterilizálást kell alkalmazni, vagy megalapozott indoklást, hogy a tisztítás vagy dekontamináció elegendő. Ez az értékelés és a megtett intézkedések hiánytalanul dokumentálandók és rendszeresen felülvizsgálandók. Technológiailag ez azt jelenti, hogy nemcsak a hagyományos gyártóberendezések, hanem az érzékelők, automatizálás és digitális interfészek is egyre fontosabb szerepet kapnak. A First Air- megszakítónak minősülő alkatrészek (pl. érzékelők, tükrözők,…) mostantól potenciális kontaminációs forrásnak számítanak. Ez növeli az elvárásokat ezen alkatrészek kiválasztásában, integrációjában és validálásában.

Közvetlen vs. közvetett érintkezés vs. First Air- megszakítás

A GMP 1. melléklet szabályozza a különböző érintkező részek tisztítására, sterilizálására és monitorozására vonatkozó követelményeket. Közvetlen termékérintkezés akkor áll fenn, ha egy alkatrész közvetlenül érinti a terméket – például töltőtűk, cső belső felületek vagy keverőeszközök. Ezeket mindig sterilnek kell lennie, mert közvetlenül szennyezést vihetnek be a termékbe.

Az ellenkezője a közvetett termékérintkezés, amikor egy alkatrész nem közvetlenül érinti a terméket, de olyan alkatrészek, amelyek később érintkeznek vele (pl. fedél, dugó,…).

Egy alkatrész First-Air- megszakítónak minősül, ha nem közvetlenül érinti a terméket, de a „First-Air” beszívási útján helyezkedik el. Levegő, részecskék, cseppek vagy a nyitott termékfelületek közelében lévő alkatrészek révén kontamináció történhet. Például a töltőszerelvények, tartók vagy kamerák a töltősor felett. Ezeket az alkatrészeket is sterilizálni kell.

Jelentőség az alkalmazott érzékelők számára

Az érzékelők és tükrözők pozíciója és kialakítása döntő szerepet játszik az új 1. melléklet követelményeinek betartásában. Azok az érzékelők vagy tükrözők, amelyek a termék felett helyezkednek el, First-Air- megszakítónak minősülnek, és SIP (Sterilization in Place) vagy autoklávozás szerinti sterilizálásuk kötelező. A gyakorlatban eddig gyakran használtak ultrahangos érzékelőket a szintméréshez és reflexiós fénykapukat a termék felett, mert ezek biztosítják a szükséges hatótávolságot. Ezek a megoldások most kritikusak: a tükrözők és ultrahangos érzékelők nem mindig bírják a sterilizáció magas hőmérsékletét és körülményeit. Még technikailag alkalmasak lehetnek sterilizálásra, jelentős többletmunkát jelentenének – az érzékelőket és tükrözőket ki kellene szerelni az autoklávhoz.

Higiénikus Time-of-Flight érzékelők az Annex 1-re adott válaszként

Modern optikai ToF (Time-of-Flight) alapú érzékelők, mint például a Leuze ODT53CL1-2M, jelentős előnyöket kínálnak az Annex 1 szempontjából: nagy hatótávolságuknak és stabil érzékelési viselkedésüknek köszönhetően különböző felületek szögben is érzékelhetők, oldalról vagy a termék alatt is felszerelhetők nagy távolságból. Ezáltal nincs közvetlen, közvetett vagy First-Air- megszakító érintkezés a steril termékkel, például egy dugóval – így nem kell sterilizálni őket. A kompakt kialakítás, például a 53C és 55C sorozatok rozsdamentes acél házban, szintén előny, mert a gyógyszeripari berendezéseknél gyakran kevés a hely. Ha a szenzorok IO-Link kommunikációval rendelkeznek, a gyártók további folyamatadatokat kapnak, ami megkönnyíti az ellenőrzést és a bizonyítékokat az Annex 1 szerint.

Összegzés

Az új Annex 1 követelmények megkövetelik a szenzorok gondos kiválasztását és integrációját. Higiénikus, rugalmasan szerelhető rozsdamentes acél szenzorok a Leuzétől segítenek a követelmények biztonságos és hatékony betartásában. Szakértőink szívesen segítenek a megfelelő megoldás megtalálásában a maximális folyamatbiztonság és megfelelés érdekében.

Forrás: EudraLex - Volume 4 - Good Manufacturing Practice (GMP) irányelvek