Nanomateriálok: A ZVO az részecskeméret-alapú besorolás mellett érvel

Az 1 és 100 nanométer közötti méretű nanopartikulumok számos technikai lehetőséget kínálnak, de potenciális egészségügyi veszélyek miatt szabályozások vonatkoznak rájuk. (Kép: CC-4.0-International/TiberiusRufus)

A nanomaterialok az innovációk alapja, és így technikailag egyre jelentősebbé válik. A nanomaterialok azonban a legújabb feltételezések szerint potenciális veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre, mivel méretük miatt olyan speciális tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amelyeket a nagyobb részecskeméretű anyagok nem mutatnak. Az Európai Bizottság ezért az (EU) 2018/1881 rendelettel kiterjesztette a regisztrációs kötelezettségeket kifejezetten a nanóformákra is. Néhány alkalmazott definíció és megfontolás azonban a Központi Felületi Technológiai Szövetség (ZVO) véleménye szerint nem tartható.

Az Európai Bizottság 2011/696/EU ajánlásában a nanomaterialok meghatározására egy anyagot nanomaterialnak tekintenek, ha az legalább 50 százalékban 1 és 100 nanométer közötti részecskemérettel rendelkezik.

A ZVO szerint ez a határvonal tudományosan nem alátámasztott, ezért nem megfelelően meghatározott. Hasznosabb azonban, ha a részecskeméretet és a részecskeméret-eloszlást mérési paraméterként alkalmazzuk a besorolás során.

Bizonytalan, hogy az aggregátumokat és az agglomerátumokat is ehhez a definícióhoz kell-e sorolni. Az a feltételezés, hogy nanomaterialok szabadulhatnak ki a mátrixból, szintén nem tudományosan alátámasztott, és legalábbis valószínűtlen. A festékipar vizsgálatai már különböző esetekben kimutatták, hogy még csiszolási folyamatok során is a nanófestékekből származó kockázatok nem magasabbak, mint a hagyományos festékek esetében. Ezekben a tanulmányokban nem találtak utalást az egészség vagy a környezet veszélyeztetettségére.

Anyagfüggő megközelítés túlzott költséggel jár

A REACH rendelet (EG) 1907/2006 mellékleteinek I., III., VI., VII., VIII., IX., X., XI. és XII. függelékének átfogó módosítására került sor az (EU) 2018/1881 rendelettel. Ennek összefoglaló követelése, miszerint a nanomaterialokat vagy nanóformákat is vizsgálni kell a szer regisztrációja során, ellentmond a hatásmechanizmusnak. Szintén értékelni kell, hogy mennyire értelmezhető csoportos megközelítés a minősítéshez. A csoportos megközelítés szabályozási alkalmasságának hiányát a ZVO más helyen már bemutatta. 3. Ennek értelmében minden releváns vagy lehetséges expozíciós útvonalat figyelembe kell venni a nanomateriálok forgalomba hozatala során. A munkáltatónak kötelessége ezt az értékelést a kockázatértékelés részeként figyelembe venni, értékelni, és intézkedéseket kidolgozni a dolgozók potenciális veszélyeinek elkerülése érdekében.

Ez az anyagfüggő részecske-értékelés azonban tartalmi szempontból szükségtelen és aránytalan költségekkel jár. Mivel a vizsgált potenciális veszélyek anyagtól függetlenek, várható, hogy ez a regisztrációs terület sok különböző anyagnál hasonló eredményeket fog mutatni. Ezért célszerűbb lenne általános, részecskeméret-alapú rendeletet alkalmazni (hasonlóan a német veszélyes anyagokra vonatkozó 1. melléklet 2. pontjához).

A nanomaterialok helyettesítése a felületi technológiában szinte lehetetlen

A felületi technológiában nanomaterialokat alkalmaznak, hogy a részecskék mérete révén irányítsák a felület tulajdonságait. Ennek megfelelően ezekben az alkalmazási területeken nem alkalmazhatók olyan anyagok, amelyek méreteloszlásukban jelentősen különböznek az eredeti anyagtól.

Példák:

- Titandioxid töltőanyagként
- Szénfekete/hamu mint adalék fekete színű formulációkban
- Cink-oxid pigmentként
- Szilícium-dioxid utókezelésként, például fedőrétegek/lezárók

Lehetséges alternatív anyagok esetén sem várható, hogy azok a nanomaterial definíciójából kiesnének, így technológiailag és tulajdonság szempontjából nem jelentenek alternatívát a felületi technológiában.

Összességében megállapítható, hogy a nanomaterialok helyettesítése mindig lehetetlen lesz, ha éppen a részecskeméret döntő fontosságú a tulajdonságprofil szempontjából.

A ZVO támogatja, hogy a részecskeméret-függő tulajdonságokat külön kezeljük az anyagfüggő tulajdonságoktól. Különösen fontos, hogy a CLP rendeletbe (Osztályozás, Címkézés és Csomagolás) beépüljön egy anyagfüggetlen kategorizálás.