Licencék veszélyben

Christopher Weber a Bird & Bird nemzetközi ügyvédi irodában jogtanácsos Düsseldorfban. Szabadalmi jogra és iparjogvédelmi kérdésekre szakosodott.

A versenyszabályozás modern csődtörvényre való reformja során a jogalkotó csapdát állított a licencbevevők számára. Minden eddigi kísérlet, hogy ezt a problémát jogszabályi úton kezeljék, eddig eredménytelenül végződött. Eközben a Szövetségi Bíróság több döntésével tovább bonyolította a helyzetet. De mit jelent ez a licencadók és licencbevevők számára?

1. Licenc a csődeljárás alatt

Ma már szinte egyik vállalkozás sem működik licenc nélkül. Ez lehet a jól ismert shrink-wrap licenc a számítógépes operációs rendszerhez, márkák használati jogai, vagy akár összetettebb szabadalmi portfólió licenc. Nem utolsósorban adózási szempontok is szerepet játszhatnak, például egy úgynevezett „szabadalmi doboz” keretében (lásd Frase, oldal 10).

A licencadók és licencbevevők számára ez általában jó üzlet: az egyik fél további jövedelmet szerezhet szellemi tulajdonából, a másik pedig hozzáférést kap ehhez a tulajdonhoz, és felhasználhatja saját termékeinek kiegészítésére és fejlesztésére. De mi történik, ha – ami gyakrabban fordul elő, mint ahogy azt kívánnánk – a licencadó gazdasági nehézségekbe kerül, sőt csődeljárás alá kerül?

A régi csődtörvény szerint ez egyértelmű volt: a csődeljárás alatt az insolvens menedzser, aki átveszi az insolvens licencadó irányítását, csak a licencbevevő hozzájárulásával mondhatja fel a licencszerződést. Ezt a speciális szabályt azonban a jogalkotó már korábban eltörölte az insolvenszabályozás (InsO) újraszabályozásával. Csak egy általános szabály maradt, amely szerint az insolvensz menedzser a csődeljárás megnyitásakor fennálló, de nem teljesített szerződéseket vagy teljesítheti, vagy elutasíthatja azok teljesítését. Ez a § 103 InsO kicsit bonyolult megfogalmazása annyit jelent, hogy az insolvensz menedzsernek lehetősége van a licencszerződés felmondására. Ha az insolvensz menedzser él ezzel a lehetőséggel, akkor a licencbevevő, aki így licenc nélkül marad, csak annyit tehet, hogy esetleges kártérítési igényt jelent be a csődeljárásban a szerződés nemteljesítése miatt. Ez gazdaságilag valószínűleg a legkevésbé ígéretes megoldás.

A gyakorlatban az insolvensz menedzserek gyakran használják ezt a szabályt arra, hogy először felmondják a licencszerződéseket, majd kedvezőbb feltételekkel újratárgyalják azokat a csődeljárás számára.

Ezt a kielégítetlen helyzetet a Szövetségi Bíróság (BGH) nemrég tovább bonyolította: több döntésében, amelyek az „M2Trade”, „Take Five” és „Reifen Progressive” kulcsszavak alatt ismertek, kimutatta, hogy egy allicenc fennmarad, még akkor is, ha a fő licenc a csődeljárás miatt felmondásra kerül. Ezáltal az allicencbevevő kedvezőbb helyzetbe kerül, mint az eredeti licencbevevő. Ez egy meglepő következmény, amit sokan csak nehézségek árán tudnak összhangba hozni jogérzékükkel.

2. Javaslatok a megoldásra

Azóta több javaslat is született ennek a problémának a megkerülésére. Mert ez mindkét fél számára problémát jelent: például egy ilyen jogilag megtámadható licenc rendkívül vonzótlanná válik, ha a licencadó likviditási problémákkal küzd. Ebben az esetben nagyon nehéz lesz monetizálni a szellemi tulajdont, amit esetleg sürgősen szükséges lenne.

- Egyesek szerint a licencet egy egyszeri díj ellenében lehetne „eladni”. Ilyenkor a szerződés már teljesítettnek számít, és nem mondható fel többé. Itt azonban figyelmen kívül hagyják (vagy szándékosan elkerülik), hogy a licenc folyamatosan biztosított. Nem egy egyszeri eladás során került átadásra, így továbbra is felmondható a § 103 InsO szerint.

- A legújabb joggyakorlat fényében javasolták egy licenc társaság közbeiktatását is, hogy a licencbevevőt allicencbe adó félé tegyék, így izolálva őt a csődtől. Ez számos gyakorlati problémát vet fel, többek között: hogyan lehet izolálni a licenc társaságot magát a csődtől, ha például a licencadó tulajdonában áll?

- Végül a szellemi tulajdon átadásáról is beszélnek, miközben egy licencet megtartva visszaveszik a tulajdonjogot. Ebben az esetben a licencbevevő a szellemi tulajdon tulajdonosa lesz, a licencadó pedig fenntartja a licencet. Ezt a megoldást az Müncheni Fellebbviteli Bíróság (OLG München) egyes esetekben pozitívan ítélte meg. A felülvizsgálat a BGH-nál folyamatban van, így itt sem beszélhetünk jogbiztonságról.

3. Kilátások és javaslatok

A szakmai körökben eddig megvitatott lehetőségek közül egyik sem nyújt végleges biztonságot, sem a licencbevevő, sem a licencadó számára. Ha a BGH nem fogadja el az OLG München álláspontját, és nem alakít ki egyértelmű irányelveket, ez így is marad. Néhány kudarcot vallott jogalkotási kezdeményezés után már aligha várható, hogy a jogalkotó megoldást talál. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne konkrét esetekben olyan megoldás, amely mind a licencadók, mind a licencbevevők számára elfogadható. A licencbevevők számára ez további ok arra, hogy alaposan megvizsgálják a szellemi tulajdonhoz kötött szerződéseket.

Szerző

Christopher Weber a düsseldorfi Bird & Bird nemzetközi ügyvédi iroda tanácsadója. Szabadalmi jogra és iparjogvédelemre szakosodott.