Az élet ujjlenyomata a Marson?

Ahogy néhány nappal ezelőtt a tudományos világban hatalmas robbanásként terjedt a hír, hogy a NASA Mars-rover, a „Curiosity”, szerves molekulákat talált a Vörös bolygón. „Ez a szenzációs felfedezés tovább fogja ösztönözni a Marson való élet keresését”, mondta Prof. Dr. Dirk Schulze-Makuch, az Berlin Műszaki Egyetem astrobiológusa, az Arizona Állami Egyetem és a Washington State University adjunktus professzora. Ő maga már régóta sejtette, hogy ilyen előfordulások lehetnek a Marson. Az új felfedezések megerősítik a feltételezéseit. Schulze-Makuch nemrégiben összetett vizsgálatok során aktív sejtcsoportokat mutatott ki a marsi tájra emlékeztető Atacama-sivatagban, amelyek túlélnek a Föld egyik legszárazabb helyén, amíg minimális vízmennyiségek újraindítják anyagcsere-folyamataikat.

„A Marson természetesen nem esik eső”, mondta Schulze-Makuch. „De ott is van folyékony víz, ásványokon kialakult vízfilm formájában, köd, felszín alatti víz és néha éjszakai hóesés révén. Ezért a hiper-száraz Atacama-sivatag magközponti zónája, ahol ideiglenesen lakható élőhelyet és rövid ideig aktív mikroorganizmusokat fedeztünk fel, mint munkamodell szolgálhat a Mars számára.” Kolléganője, Jen Eigenbrode a Goddard Űrrepülési Központból, valamint kollégája, Christopher Webster a Caltech-től most a SAM-instrumentumok (Sample Analysis at Mars) segítségével elsőként mutattak ki számos különböző szerves anyagot, valamint metánt a Curiosity roveren. A rover a Gale-kráterben gyűjtött mintákat, ahol már hat éve működik. A vizsgálatok egy régi tóra összpontosítottak, amely körülbelül 3,5 milliárd évvel ezelőtt létezett, és így egyfajta geológiai „emléket” jelent.

„Természetesen a szerves molekulák inorganikus folyamatok révén is kerülhettek a Marson”, mondta Schulze-Makuch. „Például meteoritbecsapódás által. De a molekulák sokfélesége és száma inkább arra utal, hogy azok mikroorganizmusok bomlástermékei lehetnek. „A felszínen a biológiai molekulák, mint például fehérjék, gyorsan lebomlanának a sugárzás miatt. Viszont találtak szulfátvegyületeket is, amelyek segítenek a szerves molekulák megőrzésében ezekben a zord körülmények között. Elképzelhető, hogy még mélyebb talajrétegekben is találhatunk hasonló vagy még érdekesebb anyagokat.”

Korábbi kutatások szerint, amint Schulze-Makuch mondta, a volt Marsi tó egy lakható, tehát lakható zóna volt. „Ha tehát most szerves anyagokat találunk ott, akkor megfogalmazhatjuk a tudományos feltételezést, hogy a Mars valamikor egy korai ökoszisztémával rendelkezett.”

Dirk Schulze-Makuch közel 200 tanulmányt publikált, amelyek az astrobiológiával és a bolygók lakhatóságával foglalkoznak. Legújabb könyve, „The Cosmic Zoo: Complex Life on Many Worlds” 2017 végén jelent meg. A „Curiosity Rover” által felfedezett szerves anyagokkal kapcsolatos legújabb felfedezésről egy blogbejegyzést írt a tudományos magazinban (nyílt hozzáférésű) Air & Space Smithsonian: „A marsi élet nyomai – A Curiosity rover legújabb felfedezései újraindították a vitát a Marson való életről”.