Rossz ujjak

Bevonat Degenerált felület (c) Wammes & Partner GmbH

Szemét, víz, baktériumok: A különböző iparágakban a touch-képernyőket saját hatások érik. Az alkalmazkodó funkcionális bevonatok ezért kétségtelenül jogosultsággal rendelkeznek. Azonban egy bevonat önmagában nem elég. Új függőségek alakulnak ki a rendszer és az alkatrészek között, amelyek teljes hatásukat tekintve újraértékelést igényelnek. Az Electronic-Displays-Center bemutatja, mi marad gyakran figyelmen kívül.

„A gyártási folyamatok során keletkező por például megkarcolhatja a kijelzőt, vagy teljesen használhatatlanná teheti. Nedves környezetben viszont penész alakulhat ki a belsejében. A bevonatok nemcsak ellenállóbbá és kevésbé érzékennyé teszik a kijelzőket a külső hatásokkal és vandalizmussal szemben, hanem adott esetben még a betegségek ellen is védelmet nyújthatnak. Például az orvostudományban, amikor sok ujj nyomkodja ugyanazt a készüléket. Absztraktabban fogalmazva, a kijelző alkatrészeinek kölcsönhatását össze lehet hasonlítani egy autóval: ha az üvegfelületeket páncélüvegre cserélik, akkor a lökhárítóknak, fékeknek és társainak is alkalmazkodniuk kell” – mondja Klaus Wammes, aki a Wammes & Partner GmbH ügyvezetője, és az egyik mozgatórugója az Electronic-Displays-Center ötletének Gundersheimben.

A szakértő szerint minden változtatásnál újraértékelni kell az összes beépített elem kombinációját, és ennek megfelelően kell végrehajtani. A „régi helyett új” elv alapján történő alkatrészcserék nem mindig egyszerűek. Például a hajlított és újra hajlítható kijelzőkhöz nem praktikus ITO (Indium Tin Oxide) réteget cserélnek ezüst- vagy szén-nanocsövekre a touch-szenzorokhoz. Azonban, ha ezeket a speciális tulajdonságokat figyelmen kívül hagyják, az eredményben félreértések keletkezhetnek, mivel az értékelő algoritmus már nem érti meg a felhasználó parancsát. Ami tableteknél, okostelefonoknál és más tömegtermékeknél nem okoz komoly problémát, az ipari alkalmazásokban, például a késleltetés figyelmen kívül hagyása vagy a ghost-touch, azaz a hibásan értelmezett érintésjelek miatt, amelyek a vezérlő vagy az algoritmus félreértései, súlyos hibákhoz vezethet. Ezért a PCAP, azaz a felületérzékelő rendszer, a további vagy módosított bevonat után újra kell inicializálni, kalibrálni vagy frissíteni.

A fő probléma a bevonatos kijelzőknél a külső hatások: például (szennyezett) ujjak, nedvesség, por és szennyeződés. Ezt a mainstream termékek is megtapasztalják, ahogy a staingate.org is mutatja. A mikrovezérlő algoritmusának, amely a beépített komponensek agya, felismernie kell, hogy egy parancs érintéssel érkezik-e vagy zavaró tényezők mozgatják-e az elektromos töltéseket. Ennek megfelelően: minél fejlettebb a mesterséges intelligencia és a vezérlő számítási sebessége, annál jobb és biztonságosabb a touch-szenzor. Fontos tudnia, hogy hány érintést vagy töltésmozgást lehet egyidejűleg észlelni és értékelni. Ugyanígy, hogy a detektált jelek valóban ujjaktól származnak-e, vagy külső tényezők, például nedvesség, víz, szennyeződés, elektromos mezők, elektromágneses sugárzás vagy instabil tömegelméletek okozzák-e. Taktikai vagy játék alkalmazásoknál az algoritmusnak képesnek kell lennie akár 50 érintés egyidejű felismerésére is. A hagyományos kijelző alkalmazásokhoz elegendő, ha két érintést tud egyszerre kiszámítani: például kiválasztás, húzás, forgatás és nagyítás esetén.