Most a pályán

A „TechnoSat” kisugárzó mérete 305 x 465 x 465 milliméter. (© TU Berlin/ILR)

A „TechnoSat” projektcsapat a űrkutatástechnika tanszéken a TU Berlinen. (© TU Berlin/ILR)

A Berlini Műszaki Egyetem tudósai a Baikonurban az „TechnoSat”-ot az háromszakaszos Szputnyik-2 rakéta felső fokára szerelik fel. (© TU Berlin/ILR)

2017. július 14-én pénteken elindult a TU Berlin tizenkettedik kis műholdja. A „TechoSat” 8:36-kor közép-európai nyári idő szerint (CEST) indult a kazahsztáni Bajkonurból a Kozmodrómról, egy Szojuz rakétán, és egy 660 kilométer magas pályára állt. A célpályán történő leválás 8794,2 másodperc, azaz körülbelül 2 óra és 26,5 perc után történt. A űrrajongók élőben követhették az indítást. A „TechnoSat” fejlesztését az űrkutató mérnöki szakterületen, Prof. Dr.-Ing. Klaus Brieß vezetésével, a Luft- és Űrkutató Intézet V. Szállítási és Gépészeti Rendszerek Karán végezték. A projektet a Német Repülés- és Űrkutató Központ (DLR) támogatja a Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium finanszírozásával. 

Technológiai tesztmisszió hét kísérlettel

A nyolcszög alakú, körülbelül 20 kilogrammos „TechnoSat” legalább egy évig tartó küldetése során új technológiákat fog tesztelni az űrbeli körülmények között. A 305 x 465 x 465 milliméteres méretű műholdban összesen hét kísérleti hasznos teher található, amelyek működését és teljesítőképességét a pályán kívánják tesztelni. A „TechnoSat” többek között egy folyadékkonvekciós működtetőt is tartalmaz. Ez egy újszerű koncepció a műholdak irányítására – magyarázza Merlin Barschke projektvezető. „A működtető nem hagyományos elektromotorral van felszerelve, hanem egy elektromágneses szivattyúval. Ez egy folyékony fémet vezet egy gyűrű alakú csatornán keresztül, így nagy nyomaték keletkezik. Ennek köszönhetően a műhold gyorsan és pontosan irányítható. Ennek a koncepciónak az egyik fő előnye, hogy nincs szükség mozgó mechanikus alkatrészekre, amelyeknek ki kellene bírniuk a rakétaindítás terheléseit.” 

A „TechnoSat” emellett lézeres retroreflektorokat is tesztel, amelyek a TU Berlin, a Potsdami Helmholtz Központ, az Osztrák Tudományos Akadémia és a Német Űrkutatási Műveleti Központ közös kísérletei. A lézerreflektort műholdakra helyezik, hogy a pályát pontosan mérjék a földről. Ehhez egy lézersugarat irányítanak a műholdra, és mérik az időt, amíg a sugár visszatükröződik a Földre. Az így kapott információkat például arra használhatják, hogy értékeljék a fedélzeti helymeghatározó szenzorokat – vagy éppen a nem működő műholdak pályáját határozzák meg pontosan.

„A kísérlethez 14 kis, olcsó és kereskedelmi forgalomban lévő reflexiót alkalmazunk” – magyarázza Barschke. „Célunk, hogy bemutassuk, ezek az aránylag olcsó, nem kifejezetten erre a feladatra tervezett reflexiók is alkalmasak erre a célra.”

Ez a és a további öt kísérleti hasznos teher a berlini-Charlottenburgban működő űrrepülés-ellenőrző központból kerül irányításra. „Amint a műhold eléri a földi állomásunk vételi területét, első telemetriai adatokat fogunk kérni. Ezután ellenőrizzük az összes rendszert, és funkciópróbákat végzünk, majd folytatjuk a kísérleteket” – összegzi Merlin Barschke a tervezett lépéseket. 

Hallgatói képzés gyakorlati szemlélettel

A „TechnoSat” fejlesztésével és működtetésével a TU Berlin Légi- és Űrkutató Intézete tovább bővíthette hallgatói képzésének gyakorlati oldalát. Mivel a projektet PhD-hallgatók és hallgatói munkatársak fejlesztették, építették és készítették fel az űrbe juttatásra. Emellett a hallgatók diplomamunkák formájában is támogatták a munkát.