Lézerterem-tisztítás: Számítanak a fogalmak tisztaságára is

Áttekintés 1: A tisztítási kategóriák áttekintése az ISO 14644-5, Függelék F, és a VDI 2083, 5.1. lap szerint

Áttekintés 2: A tisztítószerek áttekintése a tisztatérben alkalmazott tisztítási módokról a tisztítás gyakorisága és intenzitása szerint, az ISO 14644-5, Függelék F, és a VDI 2083, 5.1. lap szerint

Ábra 1: Kétvödör módszer épület takarításához, kék vödör friss oldattal és piros vödör szennyvízzel

Ábra 2: Két-kád módszer tisztatér, elöl használati megoldás és hátul csepegtető megoldás

Áttekintés 3: A gyakoriságtól függően a fertőtlenítés is kategóriákba sorolható, többek között a VDI 2083, 5.1. lap szerint

Ábra 3: Egy helytelen adagolás elkerülhető adagoló segédeszközök használatával.

Ábra 4: A ábra bemutatja az áttöréses eljárás menetét egy szalag bemutatásával, forrás: Bachelorthesis, HS Sigmaringen

A kulcsszavak kifejezések vagy fogalmak, amelyeket szívesen használnak bizonyos tényállások vagy tulajdonságok rövid és meggyőző közlésére. A reklámban vagy az értékesítésben ezeket gyakran alkalmazzák a vásárlási döntés befolyásolására. A tudatosan irányított meggyőzési szándék sajnos gyakran a közlendő információk és szakmai háttér helyett a kezdeti tényállást torzítja. A tiszta szoba szabályozott és szakmailag orientált környezetében azonban alapvető fogalmak és azokhoz kapcsolódó definíciók fontos feltételei a szabályok alkalmazásának és ezáltal a gyakorlati megvalósításnak. A tiszta értékesítéstechnikai szempontból irányított kulcsszavak zavart okozhatnak, különösen, mivel a fogalmak többszöri értelmezése nem mindig zárható ki. A tiszta szobatisztításnak is megvannak a sajátos fogalmai, amelyek részben eltérnek az épülettisztítás definícióitól. Az alábbiakban néhány gyakran használt fogalmat írunk le, amelyek szívesen kerülnek kulcsszóként alkalmazásra, azzal a céllal, hogy tiszta fogalommeghatározást érjünk el a tiszta szobatisztításban. Egy fontos, tiszta definíció egyébként már a „tisztasági szobatisztítás” kifejezésnél kezdődik. Mert gyakran a „tisztasági szobatisztítás” kifejezéssel pontosan a „tisztasági szobadeszinfekció” értendő.

Tisztítás

A tisztítás egy intézkedés, amellyel célzottan, tartósan és teljeskörűen eltávolítjuk a szennyeződéseket egy szennyezett felületről. A cél a látványos és kémiai tisztaság elérése, valamint az átvitel megszakítása a felületről a termék felé. A tisztítással összefügg a kimutatható mikroba-csökkentő hatás: a mikroorganizmusok táplálékforrásának eltávolításával gátoljuk azok növekedését, és a törlőmozdulattal végzett mechanikus tisztítás a mikroorganizmusok csökkenéséhez vezet, még ha az nem is irányított és véletlenszerű módon, a mosás hatásával vagy a mechanikus eltávolítással.

A szennyeződés típusától függően különböző tisztítási módszereket alkalmaznak. A tiszta szobában általánosan használt módszerek a laza szennyeződések elszívása és a törlő módszer, általában folyadékkal kombinálva. Ezekhez kémiai hatóanyagokat alkalmaznak, amelyek a felületi energia csökkentése vagy a felület nedvesítése mellett a szennyeződések kémiai-fizikai folyamatokkal való feloldását és a feloldott szennyeződések lebegtetését célozzák. Ezeket a hatóanyagokat általában törlőtextíliákon viszik fel.

Nedves- és vizes tisztítás

A tisztítási módszerek, amelyeket a tiszta szobában főként nagyobb felületek dezinficiálására alkalmaznak, nedves- és vizes tisztításra oszthatók. A „nedves” és „vizes” fogalmak zavaróak lehetnek, és gyakran összekeverednek. A „nedves” ebben az összefüggésben „ködösen nedves” jelentést hordoz. A „vizes” pedig „folyadékkal átitatott”, de nem „cseppentősen nedves”. A nedves törlő módszerrel laza finom szennyeződést és kisebb mértékben a laza durva szennyeződést távolítanak el. A nedves tisztítást javasolják közbenső és finom tisztításra, azaz kisebb és apróbb részecskék eltávolítására. Ehhez a módszerhez nedvesen permetezett vagy centrifugával nedvesített, illetve impregnálttá tett textíliákat használnak, amelyek ebben az állapotban kötődnek a finom szennyeződésekhez. A vizes törlés egy módszer a tapadó szennyeződések eltávolítására vagy mikrobaölő hatás elérésére. Míg korábban a vizes módszert kétlépéses eljárásban alkalmazták, azaz az első lépés nedves, a második száraz volt, ma általában egylépcsős módszert alkalmaznak. Ebben a módszerben a felületet egy nedves törlőtextíliával egy lépésben tisztítják, a maradék folyadék pedig szárad anélkül, hogy utólag törölnénk. Ezt a módszert, amit gyakran „félnedves” módszernek is neveznek, csak akkor alkalmazzuk, ha a felületek szennyezettsége alacsonyabb, mint ami általában a tiszta szobában előfordul. A vizes tisztítást, amelyet normák szerint „mopnak” is neveznek, nagyobb és közbenső tisztításra, esetleg finom tisztításra használják. A törlés vagy előkészítés módja a vizes törlőeszköz számára lehet hagyományosan merítéssel és kinyomással, előkészítéssel vagy öntéssel is. A mop nedvesítése mechanikusan vagy permetezéssel nem elegendő egy vizes tisztítási eljáráshoz.

Tisztítási típusok

Zavaró lehet a különböző megnevezések használata a tisztítási típusokra, amelyek a tiszta szobában gyakran eltérnek a közismert épülettisztítási definícióktól. Emellett a köznyelvben néhány fogalom beépült. (lásd összefoglaló 1 + 2)

A mindennapi nyelvben a kétlépéses módszert gyakran összetévesztik a kétkannás módszerrel. Általában a kétkannás módszer egy rendszerkocsit jelent, amely két kannával van felszerelve. Az ipari területtől és a rendszerkocsi típusától függően eltérhet a kétkannás rendszer alkalmazása: míg az épülettisztításban a első kanna a friss vízre, a hátsó a szennyezett víz gyűjtésére szolgál (1. ábra), a tiszta szobában csak egy tartályt töltenek folyadékkal. A második tartály csupán a csepegő víz gyűjtésére szolgál, ahogy az 2. ábrán látható. (lásd 1. ábra)

Az épülettisztításban a használt mopot kiöblítik és többször használják. A tiszta szobatisztításban azonban minden alkalmazás után cserélik a törlőruhát a részecskék és mikroorganizmusok szállításának elkerülése érdekében. (lásd 2. ábra)

Törlőtextíliák

A tisztítószerek mellett a törlőtextília típusa is fontos szerepet játszik. A választás a szennyeződés típusától, a felület anyagától, az alkalmazási területtől és a tisztítási módszertől függ. Előnyös a mikroszálas használata az egylépcsős módszerhez. A mikroszál nem egy konkrét anyagot jelent, hanem egy szálak összefoglaló neve, amelyek különösen finomak és vékonyak, és ezek finomsága meghatározott. A magas finomság és a szoros szövés miatt nagyobb felületet ér el, ami magasabb szilárdságot, szálmentességet és jobb tisztítási teljesítményt eredményez. Már száraz állapotban a mikroszál mágnesként vonzza a szennyeződés- és porrészecskéket, és szilárdan megköti azokat felületén. Egy másik előnye a mikroszál nagy szívóereje. Ezt a magas szívóerőt nem a szál maga, hanem a nagy számú légkamra és apró pórusok biztosítják, amelyek kapilláris hatást fejtenek ki. A kapilláris hatás, azaz a folyadék viselkedése a mikroszál kapillárisaiban, nem azonos a szál és a szennyeződés közötti molekuláris erőkkel. Tehát az a kijelentés, hogy egy teljesen átitatott mikroszálas törlő nem képes több szennyeződést felvenni, nem helyes.

Deszinfekció

A deszinfekció olyan intézkedés, amely mikroorganizmusokat távolít el, pusztít el vagy inaktivál egy tárgyon vagy felületen, és célzottan csökkenti a nem kívánt mikroorganizmusokat, általában patogén és termékkárosító kórokozókat. A pusztítás hatóanyagok révén történik, amelyek beavatkoznak a sejt szerkezetébe vagy anyagcsere-folyamataiba. (lásd összefoglaló 3)

Az elégséges inaktiválás vagy pusztítás csak akkor biztosítható, ha megfelelő mennyiségű hatóanyagot viszünk fel a felületre, és azok rendelkezésre állnak az inaktiválási folyamat során. Ezért történik a nedves vagy félnedves törlődeszinfekció. Ez nem azt jelenti, hogy a felület úszik a folyadékban, hanem hogy egy egyenletes, folyékony film kerül rá. Ugyanakkor a felület sem lehet túl száraz, mert túl kevés folyadék esetén a dezinfekciós szerek hatóanyagainak szétterítését és a mikroorganizmusok szállítását akadályozhatja.

Adagolás és koncentráció

A hatékonysági vizsgálatok mind a tisztítási teljesítmény, mind pedig a mikrobiális hatékonyság szempontjából meghatározzák a szükséges koncentrációt. A túl alacsony alkalmazási koncentráció (alul adagolás) nemcsak gyenge tisztítási eredményt eredményez, hanem időszakosan alkalmazkodhatnak bizonyos mikroorganizmusok, és szelektíven növekedhetnek az ellenállóbb mikroorganizmusok. Ezek különösen gyorsan szaporodhatnak, ha nincs versenytárs mikroba. A túlzott adagolás ugyanakkor biztosítja a mikroorganizmusok megfelelő pusztulását, de anyagi és működési károkat, maradványképződést, rétegképződést, valamint növeli a személyzet és a környezet terhelését, és magasabb költségekkel jár. A túlzott adagolás akkor fordul elő, ha egy vegyi hatóanyagot túl nagy mennyiségben viszünk fel, nem pedig akkor, ha túl sok folyadék kerül a felületre. (lásd 3. ábra)

Wisselverfahren menete

Az egyenletes folyadékelosztás érdekében a hagyományos épülettisztításban a bejárattól középen kezdve a szoba hátsó részéig vízcsíkot húznak, majd a felületet hátrafelé, lapos nyolcas mozdulatokkal törlik, úgy, hogy a sávok átfedjenek, és ne alakuljanak ki nedves foltok. Mindig a vízcsíkon haladva dolgoznak, hogy egyenletes folyadékeloszlást érjenek el az egész helyiségben. Ez a módszer különösen akkor szükséges, ha pamuttartalmú vagy szivacsos törlőket használnak, mivel ezek kezdetben sok folyadékot adnak le. Ez a módszer elkerüli a szennyeződés felhalmozódását. A mikroszálas törlő használata, amely egyenletesen adja le a folyadékot, és a tiszta szobában a magas légcsereszámok gyors száradást eredményeznek, nem feltétlenül teszik szükségessé a nyomvonalak előkészítését. (lásd 4. ábra)

Összegzés

Nem meglepő, hogy a szabályozások tartalmaznak szótárt, és a különböző előírásokban használt fogalmakat meghatározzák. Ez megakadályozza a félreértéseket, és biztosítja, hogy minden érintett ugyanazt a nyelvet beszélje. A tisztasági szobatisztításban a GMP- és normatív területek összetalálkoznak az épülettisztítással és saját fogalmaikkal. Ha ezeket a kulcsszavakat értékesítési célokra félreértve használják, különösen azoknál a felhasználóknál, akiknek nincs szakmai hátterük, a zavart különösen nagy lehet.