Használjon probiotikus tisztítószereket felülettisztításhoz

Ábra: Spórák a Clostridioides difficile-ből / Figure: Spores of Clostridioides difficile

Az egészségügyi dolgozók vagy betegek közötti közvetlen átadás mellett a szennyezett felületek is patogén tartózkodási helyekké válhatnak, és hozzájárulhatnak nosokomiális fertőzések terjedéséhez [1]. Ezért a felülettisztítás és -fertőtlenítés alapos végrehajtása ugyanolyan fontos, mint a helyes kézhigiénia. Figyelmet kell fordítani a megfelelő felületi fertőtlenítőszer kiválasztására, mivel minden felület egyedi kockázatot hordoz, és ennek megfelelően értékelni kell [2]. A felhasználónak különböző aktív hatóanyagokat tartalmazó fertőtlenítőszerek állnak rendelkezésre, például alkoholok, kvartér ammoniumvegyületek vagy oxigénkibocsátó szerek.

Újdonság a felülettisztítás és -fertőtlenítés terén a probiotikus tisztítószerek, amelyek nem patogén baktériumok spóráit tartalmazzák. A spórák általában tejsavbaktériumokból vagy Bacillus nemzetségbeli baktériumokból származnak [3]. A felületen alkalmazva a spórákból kifejlődő baktériumok a kompetitív kizárás elve alapján kiszorítják a patogén kórokozókat, például azzal, hogy elfoglalják a rendelkezésre álló tápanyagokat. A probiotikus tisztítószerek gyakran tartalmaznak detergenseket is, amelyek további felülettisztítást tesznek lehetővé. A probiotikus tisztítószerek egyik előnye, hogy a kémiai antimikrobiális szerek hiánya miatt magas az anyaggal és a felhasználóval szembeni tolerancia. A baktériumspórák emberre és felületekre ártalmatlanok, csupán a tisztítószerben található detergenseket kell figyelembe venni a kockázatértékelés során.

2022-es tanulmány kimutatta, hogy a probiotikus tisztítószer alkalmazásával részben csökkenthető volt egy neurológiai osztály felületeinek patogén terhelése. Emellett csökkent a antibiotikum-rezisztencia-gént hordozó baktériumok aránya [4]. A planktonikus sejtek mellett a biofilmek jelentős kihívást jelentenek a tisztítószerek és fertőtlenítőszerek számára. A biofilmek baktériumok összetett közösségei, amelyeket egy polimermátrix vesz körül, ez utóbbi védelmet nyújthat az antimikrobiális szerek ellen. A probiotikus tisztítószerek szintén nehézségekbe ütköznek a biofilmek eltávolításában és inaktiválásában, és rosszabbul teljesítenek, mint a hagyományos fertőtlenítők vagy egyszerű szappan [3].

Mind a hagyományos fertőtlenítőszerek, mind a probiotikus tisztítószerek biozidként vannak besorolva [5], és hivatalos engedélyt igényelnek. Ez az osztályozás azonban nem teszi lehetővé, hogy sok szempontból közvetlenül összehasonlítsuk őket, mivel mindkét osztály különböző hatásmechanizmuson alapul. Például a probiotikus tisztítószerek pozitív hatásának kialakulása jóval hosszabb időt vesz igénybe, mivel a baktériumspórák csak kikelnek, majd a tápanyagkonkurencia révén kiszorítják a patogéneket. A fertőtlenítők viszont már az első használat után hatnak, gyakran néhány másodpercen vagy percen belül. A kémiai anyagok inaktiválják a patogéneket, és a hatóidő letelte után nem marad fertőzésveszély a felületen. Egy probiotikus tisztítószerrel kezelt felület soha nem lesz teljesen mentes mikroorganizmusoktól, és a patogén kórokozók visszamaradásának kimutatása csak összetett mikrobiológiai módszerekkel lehetséges. A hagyományos fertőtlenítés célja viszont az, hogy a felületen lévő mikrobiális terhelést olyan mértékben csökkentsük, hogy az ne jelentsen fertőzésveszélyt. A patogének csökkenésének kimutatása gyorsan és egyszerűen elvégezhető a felület össz baktériumterhelésének meghatározásával.

Összegzés

A probiotikus tisztítószerek a jelenlegi ismeretek szerint az emberre és a környezetre nézve biztonságosak, ugyanakkor biozidként vannak besorolva, mivel részben csökkentik a felületek patogén terhelését. Figyelembe kell venni, hogy többek között hiányoznak nemzeti vagy nemzetközi normák a hatékonyságuk meghatározására, valamint az eltérések a hagyományos fertőtlenítőszerekkel való kezelés módjában megnehezítik a probiotikus tisztítószerek értékelését a kockázatkezelés keretében, és külön kihívásokat jelentenek a higiéniatervben való alkalmazásuk során.

Források

– Kramer A et al. (2006) BMC Infect Dis 6:130.
– Assadian O et al. (2021) J Hosp Infect 113:104-114.
– Stone W et al. (2020) Microorganisms 8(11):1726.
– Klassert et al. (2022) Clin Microbiol Infect S1198-743X(22)00109-4.
– EuGH, ítélet 2019.12.19., ECLI:EU:C:2019:1140.