Aki A-t mond, az B-t is mondja ki

Tipikus tisztatéri tisztítókendők különböző alkalmazásokhoz.

A gyógyszeripar területén különösen a parenterális készítmények és implantátumok gyártói esetében régóta figyelmet fordítanak a termékek és fogyóanyagok endotoxin terhelésére. Például a kesztyűk és folyamatkémiai anyagok, mint például a WFI (injekciós víz) esetében rendszeresen ellenőrizni kell az endotoxin tartalmat, és validálni kell a gyártási folyamatot. A steril szoba tisztításának területén is egyre nagyobb figyelmet kap ez a téma, amit a WFI növekvő használata is mutat a tisztítási és fertőtlenítőszer gyártásában. A tisztítószergyártók megfelelnek a validált és tanúsított gyártási eljárásoknak, és biztosítják a felhasználóknak termékeik meghatározott endotoxin szintjét, valamint a tisztítószergyártók is felismertek ezt az igényt, és olyan termékeket fejlesztettek ki, amelyek más endotoxin-redukált termékekkel való alkalmazásra optimalizáltak. Feltűnő, hogy jelenleg jóval több endotoxin-redukált kesztyű és tisztítószer van használatban, mint a megfelelő tisztítószerek. Ez arra utal, hogy sok esetben endotoxin-redukált tisztítási folyamatokat törekednek alkalmazni, de ezek a folyamatok még nem következetesen valósulnak meg.

Az endotoxinok Gram-negatív baktériumok külső sejthártyájának alkotóelemei, lipopoliszacharidokból állnak. A baktériumok nem a felszabadulás érdekében képzik őket, hanem Gram-negatív baktériumok esetében in vivo felületen kötötten fordulnak elő, vagy a baktériumok elhalása során, a sejtrumerek részeként szabadulnak fel. Orvosi jelentőségük abban rejlik, hogy fiziológiailag aktív tulajdonságuk révén, amikor belépnek az emberi szervezetbe, immunreakciókat, például lázat vagy gyulladásokat válthatnak ki. Az endotoxinok így a pyrogének csoportjába tartoznak, és gyakran a publikációkban a pyrogén és az endotoxin kifejezéseket szinonimaként használják. A parenterálisan alkalmazott gyógyszerek mellett a szervezetnedvek (testnedvek) érintkezése esetén határértékek vannak a maximálisan megengedett terhelésre. Ezeket az EU-ban endotoxin egységekben (EU) adják meg, például az agy-gerincvelő folyadék esetében 2,15 EU/Eszköz, és a nyirok/ vér esetében 20 EU/Eszköz (Ph. Eur. 2.6.14 és USP Chapter 85). Csökkenő sorrendben további határértékek vonatkoznak a belső szervekkel való érintkezésre, az emésztőrendszerre és a bőrrel való érintkezésre. Ezek meghatározásáért többek között az európai és az amerikai gyógyszerkönyvek felelősek.

A fent említett gyógyszerkönyvek (Ph. Eur. 2.6.14 és USP Chapter 85) szerint az alkalmazók és gyártók különböző vizsgálati módszerek közül választhatnak az EU-kiszámításhoz, például a LAL-teszthez. Ez a Limulus-amőbocyta-lyszat teszt általában a szárnyasrák (Pfeilschwanzkrebs) vérkomponenseiből (amőbocyta) nyert lysatot használja, amely endotoxin hatására koagulál, és turbidimetrikus vagy színreakcióval kvantitatív meghatározást tesz lehetővé mikrotáblás olvasó segítségével. Ez a gyógyszerkönyvek által jóváhagyott elemzési módszer rendkívül érzékeny kimutatást tesz lehetővé. Az állatok felhasználása nem jár az állati erőforrások kizsákmányolásával, mivel a szárnyasrákokat a lysat nyerése után szabadon engedik, és az állományokat ellenőrzik. Az elmúlt években, mivel az orvosi könyvek nem hagyták jóvá, egy másik, biotechnológiailag előállított, teljesen állatmentes módszert is alkalmaznak, amely a fág-ligand technológián alapul, és fluoreszcencia segítségével értékelhető mikrotáblás olvasóban.

De miért kritikusak az endotoxinok a gyógyszeriparban? Hiszen a felhasznált termékeket sterilizálják a használat előtt. Sajnos az endotoxinok rendkívül ellenállóak, és túlélnek mind a forró gőz sterilizációt, mind a gamma-sugárzást viszonylag sértetlenül. Csak száraz hő vagy magas dózisú gamma-sugárzás csökkentheti az endotoxin terhelést, bár különböző publikációk eltérő adatokat közölnek a csökkentés mértékéről. Gyakran a termékek nem bírják el ilyen szigorú sterilizálási eljárásokat sértetlenül, és alternatívákat kell találni a későbbi eltávolításukra. Folyadékok, például WFI vagy fertőtlenítőszerek esetében az ultrafiltráció pozitív töltésű szűrőkön vagy aktív szénszűrők alkalmazásával további lehetőség nyílik az endotoxinok leválasztására. Szilárd felületeken, ahol az endotoxinok kiszáradás után megkötődnek, a eltávolításuk sokkal nehezebb. Ajánlott például száraz hőkezelés +200°C-on 5 órán keresztül, vagy 15 órás fürdő 1 moláris nátronlúgban.

Mivel az endotoxin mennyisége a termékben vagy annak felületén a teljes mikroba mennyiségétől függ, és a későbbi eltávolítás vagy megsemmisítés szilárd felületeken nyilvánvalóan nehéz, az endotoxin terhelés ellenőrzésének kulcsa a mikrobiális szennyeződés folyamatos csökkentése a gyártási folyamat során. A tisztítószerek gyártásánál ez azt jelenti, hogy minden folyamatlépés és az alkalmazott folyamatanyag mikrobiológiai tisztaságát ellenőrizni és validálni kell. Az ezekkel a módszerekkel gyártott tisztítószerek bár „endotoxin-mentesnek” vannak reklámozva, ez nem jelenti a minden endotoxin teljes hiányát, hanem csak azt, hogy megfelelnek a gyógyszerkönyvek által előírt határértékeknek. Nemrégiben elérhetővé váltak olyan tisztítószerek, amelyek megfelelnek a korábbi szigorúbb határértéknek, 2,15 EU/Db (0,06 EU/ml a USP Chapter 161 szerint). Az eltérő igényekhez igazodva mind a viszkóz/polietilén szálas szövetből készült, mind a tiszta poliészter szövetből készült, endotoxin-redukált változatok is elérhetőek.

Steril területek tisztításakor, ahol magas endotoxin érzékenység van, most már biztonságos tisztítási folyamatok alakíthatók ki endotoxin-redukált tisztítószerekkel, anélkül, hogy a tisztítószerrel való szennyeződés veszélye fennállna a felületen.