Optimalizációs lehetőségek a zsilipkezelésben GMP-tiszta helyiségekben

Az elfogadott technikai szabályoknak megfelelő tisztatér rendszer kiépítése ma már nem jelent túl nagy kihívást a tervezők, kivitelezők és üzemeltetők számára. Ezzel szemben azonban továbbra is nagy kihívásokat jelent a résztvevők számára, hogy ilyen rendszereket az optimális, hatékony üzemeltetés szempontjából tervezzék meg. Az hatékony üzemeltetés alatt különösen értjük mind az időráfordítást a működtetésre és a rendszerkarbantartásra az üzemeltető személyzet által, mind pedig az ágazatokat áthidaló szinergikus hatásokat, amelyeket az intelligens hálózatba kötött tisztatéri berendezések eredményeznek. Ezek különböző technikai területeken pozitívan befolyásolhatják a tisztatér működését, legyen szó a levegőkezelésről, a nyomás-, hőmérséklet- és páratartalom-szabályozásról vagy az energiafogyasztásról. A következő cikkben azonban a légzárak vezérlésének témája és az ezzel összefüggő optimalizációs lehetőségek kerülnek a középpontba.

Az intelligens légzárak vezérlése már sokat tehet

A hatékonyság növelése a működési folyamatokban már elérhető tisztaterekben, például akkor, ha csak a be- és kiléptetés időtartamát optimalizálják. Itt hatalmas optimalizációs lehetőség rejlik a ajtóautomatizálás hálózatba kötésében a szellőzőberendezések vezérlésével és szabályozásával, valamint a helyszíni jelzőberendezésekkel. Egy integrált rendszer minimális késleltetést tesz lehetővé, ahol egyrészt a szellőztetés szabályozási funkciója a ajtó állapotától függően változik, másrészt a légzárak zárolása a tényleges környezeti feltételek szerint történik. A GMP folyamatkövetelményeinek folyamatos betartása természetesen feltételezett. Ezzel a megoldással a ajtónyitás után gyorsan helyreállítható a kívánt térnyomás, valamint a hozzáférést csak valóban biztonságos körülmények között engedélyezik, ami csökkenti a szennyezés kockázatát a tiszta terület kereszt-szennyezése révén. Hagyományosan ilyen ajtóvezérléseket gyakran önállóan, csak időalapú vezérléssel valósítanak meg. Ez azonban vagy túl hosszú várakozási időt eredményez a zárt ajtó előtt, vagy az ajtó engedélyezését még mielőtt a megfelelő nyomásviszonyok stabilizálódtak volna a légzárban vagy a különböző tisztatéri zónák között.

Maximális ajtónyitási idő és egyértelmű ajtóállapot-jelzés

Ebben az összefüggésben a hatékonyság növelésének egy másik dimenzióját jelenti a maximális ajtónyitási idő meghatározása, így túlzott riasztás esetén hangjelzés is kiváltható. Ez megelőzi a nem kívánt riasztásokat, amelyek bár hanyagságból történnek, de rögzített riasztáshoz vezetnek, melyet dokumentálni kell. Nem beszélve arról, hogy ezáltal nem zárható ki a szennyeződés lehetősége, ami mind az üzemeltető személyzet számára több időráfordítást, mind pedig a tisztatéri rendszerek ideiglenes kiesését eredményezheti a gyártás során.

A ajtóállapotok egyértelmű jelzése további hatékonyságnövelő intézkedés. A személyzet pontos információt kap arról, hogy az ajtó zárolva van-e vagy nyitva, és – ideális esetben – miért áll fenn az adott állapot. Ez nemcsak az alkalmazottak idegeit kíméli, hanem az ajtónyitók élettartamát is, melyek idő előtt ki kell cserélni, ha nem veszik figyelembe ezeket a körülményeket.

Csökkenteni a légzárak számát, ha vannak alternatívák

A légzárak optimalizálása mellett érdemes megfontolni a légzárak közötti szükséglet csökkentését célzó intézkedéseket is. Például a nem feltétlenül a tisztatérben elhelyezett szenzorok elkerülése és ezek karbantartásának csökkentése. Különösen a GMP-kritikus paraméterek, mint a hőmérséklet, páratartalom és nyomás szenzoraira fókuszálva. A hőmérséklet és páratartalom mérésére általában a magas légcsere-ráták miatt a szellőzőcsatornában elhelyezett elszívó mérőberendezés alkalmas. A nyomás mérésére külső nyomástranszmitterek alkalmazhatók, amelyek a térben elhelyezett csővezetéken keresztül mérik.

Az előnyök mindkét fél számára nyilvánvalóak. A külső helyen elhelyezett szenzorokat könnyebb karbantartani és kalibrálni az üzemeltető személyzet számára. A karbantartók nem kell belépjenek a GMP-klasszifikált tisztatéri gyártási területre, így időt és pénzt takarítanak meg, például a légtechnikai berendezések karbantartásakor, és csökkentik a szennyeződés kockázatát. Végső soron: kevesebb forgalom a légzárakban és a tisztatérben, kevesebb szennyeződési forrás. Emellett a szenzorokat nem éri közvetlenül fertőtlenítőszerek hatása, ami kedvezően befolyásolja azok élettartamát.

A szenzorok kiszerelése további előnyt jelent a tisztatér tervezésében, mivel hatékonyságnövelő és költségcsökkentő hatással lehet. Nem szükséges beavatkozni a tisztatér falainak kialakításába vagy a szerelési helyzetet korai projektfázisban teljes körűen tisztázni.

Hálózatba kötött tervezés kulcsfontosságú

Gyakran vitatott, de a gyakorlatban ritkán megvalósított kérdés: a tervezés és a sikeresség mértéke természetesen a részt vevő és a projekt szempontjából releváns technikai szakágak, például az általános villamosellátás, monitoring, nyomás-, hőmérséklet- és páratartalom-szabályozás, részecskeszámláló berendezések, hangosítási rendszer vagy az épületirányítási rendszer közötti intelligens összekapcsoltságon múlik. Akár melyik konkrét tisztatéri tervezésről is legyen szó: ahhoz, hogy ezeket a szempontokat GMP szempontból is megértsük, elengedhetetlen, hogy a működési folyamatokat és az összes érintett szakágat már a tervezési szakaszban bevonjuk, és követeléseiket összehangoljuk. Ezt a szakmai körökben az összekapcsolt tervezés kifejezéssel szokták illetni. Az integratív megközelítés egyrészt a részt vevő szakágak szoros összekapcsolását, másrészt az egyes rendszerek és alkalmazások intelligens összekapcsolását jelenti. A jövőre nézve azonban az is fontos: a tervezés nemcsak a technikai követelmények kielégítését, hanem a hatékonyság kérdéseit is figyelembe kell vennie.

Összegzés

Csak néhány előzetes gondolat és a szinergiák kihasználásával már jelentős hatékonyságnövekedés érhető el a légzárak területén a tisztaterekben. Ez csak az egyik sok lehetőség közül, melyek optimalizálási potenciállal bírnak. A kulcs a integrált tervezés és az egyes technikai komponensek hálózatba kötése a tisztatérben. Ez a tényező alapvetően meghatározza, hogy ilyen rendszer mennyi személyi ráfordítással üzemeltethető.