A porból tanulni

Jellemzők, mint például a méret, forma és felületképződés a mikropartikulák esetében befolyásolják azok veszélyességi potenciálját az emberre nézve. Itt elektronmikroszkópos felvételek láthatók a fa poráról, ahogyan az a famegmunkálás során keletkezik (felső bal), széna poráról (felső jobb), dízelfüst részecskékről a belső égésű motor kipufogógázából (alsó bal), és összehasonlításképpen mikroplasztik darabkákról (alsó jobb). (Fotó: Simon Wieland, UBT)

Prof. Dr. Christian Laforsch, Prof. Dr. Holger Kress és Simon Wieland M.Sc. (balról jobbra) a laborban a mikroszkópos felvételekről beszélgetnek a mikropartikulumokról. (Fotó: UBT) / Prof. Dr. Christian Laforsch, Prof. Dr. Holger Kress és Simon Wieland M.Sc. (balról jobbra) a képeket vitatják a mikropartikulumokról. (Fotó: UBT)

A Bayreuthi Egyetem kutatói szeretnék feltárni a belélegzett mikroplasztik következményeit. Annak jobb megértése érdekében egy interdiszciplináris tanulmányban feltárták a részecskék, például por, csiszolópor vagy azbeszt egészségügyi veszélyeinek összefüggéseit fizikai tulajdonságaikkal. A mikroplasztikáról szóló összehasonlítások segítségével pontosabb állításokat lehet tenni azok potenciális egészségkárosító hatásairól.

A mikroplasztikát mindenhol megtaláljuk a környezetben, még a légkörben is. Ezért a mindennapjaink során folyamatosan mikroszkopikus apró műanyagrészecskéket lélegzünk be. Ha ezek bejutnak a légutakba, az esetlegesen káros lehet az egészségre. Azonban még nem áll rendelkezésre elegendő tudományos kutatás a levegőben lévő mikroplasztik által jelentett veszélyek megbízható értékeléséhez. Egy áttekintő cikkben a Bayreuthi Egyetem által koordinált kutatócsoport összegyűjtötte a különböző mikrorészecskék, például por, autófüst részecskék vagy fa- és kőcsiszoló por egészségügyi veszélyeiről már jól ismert tudást, és összevetette azokat a mikroplasztikával, hogy így felismerhessék a mikroplasztik által jelentett potenciális veszélyeket.

A Bayreuthi mikroplasztikkutatók, Prof. Dr. Holger Kress és Prof. Dr. Christian Laforsch által vezetett interdiszciplináris csapat, olyan mikrorészecskékre összpontosított, mint például azbeszt, autófüst részecskék vagy a fa- és kőcsiszoló por. A szerzők különösen a fizikai és kémiai tulajdonságok szerepét vizsgálták a részecskék toxikusságában. Olyan paraméterek, mint a részecskék mérete, formája, felületi töltése, de az is, hogy mennyire tartósak a tüdőben, illetve hogy baktériumok vagy biomolekulák tapadnak-e rájuk, befolyásolhatják veszélyességüket. Például a hosszú szálak gyakran veszélyesebbek, mint a tömör részecskék, mivel a hosszú szálakat a szervezet rosszabbul tudja eltávolítani, így tartós gyulladások alakulhatnak ki az érintett szövetekben. Ezért az ilyen szálas mikrorészecskék rákkeltő hatásúak lehetnek, amit például az azbesztnél már régóta ismert.

Ha ismerjük a fizikai és kémiai tulajdonságok jelentőségét a mikrorészecskék egészségügyi hatásaira, a kutatók szerint korábban felismerhetjük a mikroplasztik által jelentett potenciális veszélyeket az emberi egészségre. „Ez a tudás lehetővé teszi számunkra, hogy azonosítsuk a mikroplasztik veszélyességével kapcsolatos nyitott kérdéseket. Ezáltal hozzájárulhatunk a mikroplasztik kockázatának célzott kutatásához és gyorsabb értékeléséhez az ember számára” – magyarázza Prof. Dr. Holger Kress, a tanulmány kezdeményezője és a Bayreuthi Egyetem Biológiai Fizika tanszékének professzora.

„Munkánkkal segítünk megérteni a mikrorészecskék egészségügyi hatásainak mögöttes mechanizmusait. Sok, amit már más mikrorészecskéknél ismertünk, talán a mikroplasztikra is alkalmazható lehet” – egészíti ki Simon Wieland, a cikk első szerzője és a Bayreuthi Egyetem doktorandusza. Ezért fontos, hogy ebből a tudásból profitáljunk, hogy gyorsan felmérhessük a mikroplasztik légúti kockázatát.

Most pedig az a feladat, hogy az újonnan szerzett ismereteket alkalmazzuk. „A mikroplasztik fizikai és kémiai tulajdonságairól még sok nyitott kérdés van. A mikroplasztik nem egységes, hanem sokféle, különböző kémiai összetételű, felületi tulajdonságú, formájú és méretű részecskékből áll” – mondja Prof. Dr. Christian Laforsch, a Bayreuthi Egyetem Mikroplasztikának Szakterületi Kutatóközpontjának szóvivője és az Állattani Ökológia tanszékének vezetője. Ezért most különösen fontos, hogy ezt a sokféleséget a toxikológiai kutatásokban is figyelembe vegyük. Csak így érthetjük meg átfogóan a mikroplasztik hatásait az emberre és a környezetre – összegzi a kutató.

A „From properties to toxicity: comparing microplastics to other airborne microparticles” című tanulmány a Német Tudományos Alapítvány életkutatási kollégiumának keretében készült, a Bayreuthi Egyetem Mikroplasztika Szakterületi Kutatóközpontjával együttműködve. A tanulmány a Journal of Hazardous Materials folyóiratban jelent meg, és szabadon hozzáférhető.